BETTA(SZIÁMI HARCOSHAL)
(betta splendens)
Dél-Ázsiából, a Maláj-félsziget és Thaiföld vízinövényzettel sűrűn benőtt álló- és lassú folyású vizeiből származik, de a halviadalok népszerűsége miatt sokfelé elterjedt még Délkelet-Ázsiában. Így manapság már Szingapúrban, Laoszban, Kambodzsában és Vietnamban is sűrűn előfordul.
Az egyik legkedveltebb édesvízi akváriumi hal.
Karcsú teste 7 cm-re nő meg átlagosan, és kis akváriumban is jól érzi magár. A hímek páratlan úszói (hát-, farok alatti és farkúszói) nagyobb felületűek, sugaraik hosszabbak a nőstényekénél, vitorlaszerűen megnagyobbodtak. A nőstény úszói rövidebbek, színezetük kevésbé élénk. Az ívási időszakon kívül testükön többnyire sötét, hosszanti sávok láthatók. A hímek szebbnél-szebb színváltozatait tenyésztették ki, a rózsaszíntől a piroson és a gesztenyebarnán át egészen a kékig.
Amikor egy gyönyörű hím agresszív magamutogatása során kifeszíti fátyolos úszóit, akkor azok egyetlen kört alkotnak. A nőstényeknek mindig jóval rövidebbek az úszói. Így könnyen meg lehet különböztetni a halak nemét is.
Színeik és úszóik alakulása nagyon különböző, mivel a legtöbb akváriumi példányt évek óta szelektív módon tenyésztik fogságban. A hímek harciasak, ezért csak egyet szabad a medencében tartani. A hímek körülbelül 8 centiméterre, míg a nőstények 5-6 centiméteresre nőnek meg.
A sziámi harcoshalak szája felfelé forduló, így a felszínen lebegő táplálékot tudják magukhoz venni. Természetes élőhelyükön a szúnyoglárvákat, és a vízbe hulló rovarokat is szívesen fogyasztják. Tápláléka inkább élő eleségből (tubifex, szúnyoglárva), mintsem száraz tápból álljon össze.
Nagyobb akváriumban (20-40 literes), mutatós csak igazán a Betta család, melynek vize közepesen kemény (7 pH körüli) és 24-27 °C-os legyen. Heti egyszeri vízcserét igénylik. Általában békés természetű, kivéve a szaporítási időszakot, amikor el kell különíteni.
Nagyon könnyen szaporítható, ha íváskor aránylag sekély (20 cm mély), enyhén savas vízben tartjuk. Szaporítását kisebb akváriumban (10-20l) is megoldhatjuk. Ne helyezzük be egyszerre a medencébe a szaporítandó párt. Először a hímet rakjuk az ívató medencébe, hogy megszokja új környezetét, majd egy ivadéknevelő hálóban vagy befőttes üvegben lógassuk be a nőstényt is.
A betták nem hosszú életű halak, legfeljebb 2 évig élnek, szaporodásra 6 és 12 hónapos koruk körül a legalkalmasabbak.
A nőstény úgy jelzi hajlandóságát a párzásra, hogy teste megduzzad, és függőleges csíkozottságot mutat. Ha érdeklődik a hím iránt, engedjük be hozzá.
A hím belekezd a habfészek építésébe, és legfeljebb 2-5 napon belül sor kerül az ívásra. Amikor a nőstény közeledik, kifeszített úszókkal hevesen ráveti magát. Ha a nőstény kész a párzásra, a fejét lefele tartva közeledik a fészekhez. A hím ekkor körülöleli, a nőstény kiengedi magából az ikrákat, s a hím azonnal megtermékenyíti azokat. A nőstény teljesen kábult, mialatt a hím összeszedi az ikrákat.
A labirintkopoltyús halak közül egyedül a betták ikrái nehezebbek a víznél, ezért azonnal lesüllyednek. A hím serényen felszedegeti és visszaköpi őket a habfészekbe. A párzás után halásszuk ki az anyát, mert a hím halálosan megverheti. A kicsik 20-30 óra múlva kelnek ki. A hímet 3-4 napig hagyjuk az ikrákkal, kikelteti őket, vigyáz rájuk, aztán őt is távolítsuk el. Az ivadékok nagyon aprók, lassan fejlődnek, érzékenyek a megfázásra. Első eleségként főtt tojássárgája vagy infuzória adható nekik, később sóféreglárvákkal kell etetni. 30 hetes koruk körül kezdenek el színesedni. Amint megállapítjuk az ivarokat, különítsük el a fiatal hímeket.
Néhány kép párzásukról :