Hazája Barbados, Venezuela, Trinidad, Guayana A legnépszerûbb díszhalfajok egyike. A guppi tartása, tenyésztése és nemesítése külön ágát alkotja az akvarisztikának. Nagyon variabilis faj, és a nagyfokú változékonyságát kihasználva megszámlálhatatlan tenyészváltozatát hozták létre. Ma akváriumainkban mindinkább különbözõ tenyészváltozatai terjednek, ezek teljesen kiszorították az eredeti típusokat. A vad guppik hímjei 2,5 cm, a nõstények 5 cm hosszúak. Az elsõ példányok 1908-ban kerültek Európába. A szivárvány minden színében pompázó hímek között nincs két egyforma rajzolatú egyed. A különbözõ vad törzsek úszóalakulása nagyon változatos. Így különbözõ helyrõl származó állományokban találtak hímeket, amelyeknek hátúszója vagy farokúszójuk felsõ, illetve alsó sugarai megnyúltak. A jelenleg ismert és tervszerû szelekcióval kialakított változatok azonban messze meghaladják testnagyságban, az úszók alakzatában és méretében a vadformákat. Csak a tenyészváltozatokkal foglalkozunk, annál is inkább, mert ezeknek a környezettel szemben támasztott igényei eltérnek a vad típusok igényeitõl. A guppi tenyészváltozatokat jelenleg úszóformák alapján osztályozzuk.
A test alapszíne alapján lehet további csoportokat alkotni, pl. a pigmentszegény kategóriában lehet szõke (blond), arany és krémszínû. Amennyiben a test pigmentáltsága sötét, akkor beszélhetünk fekete, zöld, kék és vörös változatokról, a test és a farok mintázatától függetlenül.
A tenyészváltozatok mindegyikére érvényes az az általános kívánalom, hogy a hímek minél nagyobbak legyenek, úszóik pedig a standardnak megfelelõ szabályos alakot és méretet mutassák. A tenyészváltozatok kifejlett hímjeinek nagysága elérheti a 4-5 cm-t, míg a nõstényeké a 8 cm-t.
A tenyészváltozatok környezettel szembeni igényei: a víz keménysége közepes legyen (8-12 nk°), a pH 7, vagyis semleges. Az ideális vízhõfok 24-26 C°. Igazán szép példányok csak viszonylag nagy medencében nevelhetõk (minimum 100 liter). Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelõ filtrálás és szellõztetõs mellet se számítsunk egy hímre 2 liter víznél .kevesebbet. Gondoskodjunk gyakori etetésrõl (legalább naponta kétszer), valamint tápláló és változatos étrendrõl. Táplálékuk 70%-a tubifex, 30%-a pedig más élõ eleség vagy jó minõségû szárazeleség legyen. Az oxigénhiányra érzékenyek.
Maga a szaporítás nem nehéz, sõt talán a legkönnyebb feladat. Az egyszerû szaporítással, megfelelõ párosítási rendszer és szelekció nélkül azonban még a legszebb törzsek is két-három generáció alatt leromlanak. 4--5 generáció tervszerûtlen szaporítása véletlenszerû párosítással elegendõ ahhoz, hogy egy korábban kiváló törzs a felismerhetetlenségig leromoljon.
A fiatal nõstényeket 3-4 hetes korban válasszuk el hím testvéreiktõl, és külön medencében neveljük fel 3-4 hónapos korig, amikor azután a legszebb hímhez (esetleg hímekhez) párosítjuk õket. Ez az alapja annak, hogy egy jó törzset legalább a leromlástól megóvjunk. Külön ismereteket követel azonban a céltudatos guppinemesítés, új változatok kitenyésztése. Ezek részletes ismertetése köteteket tölt meg a szakirodalomban.